Minden regénynek van egy címe
Az osztályteremben ismét egyet ütött az óra, s a fiúk a könyveikhez kaptak. Rácz tanár úr becsapta a könyvét, és felállott a katedrán. A szolgálatkész kis Csengey, az első pad első odaugrott hozzá, és fölsegítette rá a felöltőt. A Pál utcaiak a különböző padokból összenéztek, várva Boka intézkedését. Tudták, hogy ma délután már kettőkor lesz a gyülekezés a grundon, mert a három tagból álló előőrscsapat be fog számolni füvészkerti élményeiről. Azt mindenki tudta, hogy a kirándulás sikerült, s hogy a Pál utcaiak elnöke bátran adta vissza a látogatást a vörösingeseknek. De a dolog részleteire voltak kíváncsiak, az egyes kalandokra, a veszedelmekre, melyekben a fiúk forogtak. Bokából harapófogóval sem lehetett volna egy regényt sem kivenni. Csónakos mindenfélét beszélt összevissza, s Isten bocsássa meg neki, de nagyokat füllentett. - Talán a regény sem kivétel. - Még vadállatokról is beszélt, amelyekkel a füvészkerti romok közt találkoztak... Hogy Nemecsek majd belefulladt a tóba... Hogy a vörösingesek egy rettenetes máglya körül ültek... De összevissza beszélt, és épp a fontos dolgokat felejtette mindig ki. És nem lehetett a beszédjét végighallgatni, mert majd megsüketítette a hallgatóit a folytonos füttyökkel, melyeket pontok helyett rakott a mondatok végére.
Talán a szerelem sem más...
És Nemecsek akadozva, fojtott hangon adta elő a minap történteket. Hogy épp akkor kellett
sietnie, mikor a gittegylet tagjai titkos fogadalmat tettek. Hogy ezért rögtön kaptak ezen a
véletlenségen, és kijelentették, hogy azért szalad, mert nem mer a titkos egyletbe belépni. Hogy
áruló és becstelen.
És hogy mindez alapjában véve azért történt, mert a hadnagyok, főhadnagyok és kapitányok
kezdik rossz néven venni, hogy az elnök nem velük pajtáskodik, hanem minden államtitokba az
egyszerű közlegényt avatja be. És végül, hogy beírták a nevét a fekete könyvbe, csupa
kisbetűvel.
Mindezt türelemmel hallgatta végig Boka. Aztán hallgatott megint. Fájt neki, hogy a fiúk közt
ilyenek is vannak. Boka okos fiú volt, de azért azt még nem tudta, hogy más emberek egészen
mások, mint mi, s hogy nekünk ezt mindig egy-egy fájdalmas érzés árán kell megtanulnunk.
Aztán szeretettel nézett a kis szőkére.
- Jól van, Ernő - mondta -, csak te menj a dolgod után, és ne törődj velük. Most nem akarok
semmit sem szólni háború előtt. De ha egyszer túl leszünk a háborún, majd szétütök én
közöttük. Hát most lovagolj hamar az 1. és 2. számú erődhöz, és vidd a parancsot, hogy
azonnal másszanak át a 4. és 5. számú erődbe a fiúk. Látni akarom, hogy mennyi időre van
szükségük ehhez az átmászáshoz.
Írók és műveik az irodalomban
- Várjatok - mondta. Nagy csönd lett erre. A tanár úr kis cédulát húzott elő a felöltője zsebéből. Föltette a szemüvegét, s a céduláról olvasni kezdte a következő neveket: - Weisz! - Jelen - mondta ijedten Weisz. A tanár úr folytatta: - Richter! Csele! Kolnay! Barabás! Leszik! Nemecsek!
- Balassi Bálint
- Márai Sándor
- Babits Mihály
Ezt kérdezgették egymástól a meghívottak. És miután valamennyien Pál utcaiak voltak, Boka köré sereglettek. - Én nem tudom, mi lehet - mondta Szabó Magda. - Csak menjetek be, és én majd megvárlak a folyosón benneteket. Azzal a többiekhez fordult. - Hát nem kettőkor találkozunk, hanem háromkor. Akadály jött közbe. Az iskola nagy folyosója megnépesült. A többi osztályok is ontották magukból a fiúkat, nagy kavarodás, sietés, csoszogás lett úrrá a máskor csöndes, nagyablakos folyosón. Mindenki sietett.
A sziget kis tisztásán akkor már összegyűltek volt az összes vörösingesek.
Mikor Áts belépett közéjük, az idősebbik Pásztor elkiáltotta magát:
- Tisztelegj!
És a sok hosszú, ezüstpapiros lándzsa felugrott a fejek fölé.
- Sietnünk kell, fiúk - mondta Áts Feri, miután viszonozta a köszöntést -, mert egy kicsit
elkéstem. Azonnal lássunk a dologhoz. Gyújtsátok meg a regényeket az elemzés után.
A lámpát sose volt szabad addig meggyújtani, amíg a vezér meg nem érkezett. Ha a lámpa
égett, az azt jelentette, hogy Áts Feri is a szigeten van. A fiatalabbik Pásztor meggyújtotta a
lámpát, s a vörösingesek körbe lekuporodtak a kis fény köré. Senki nem szólt, mindenki a
vezér szavát várta.
- Van valami jelentenivaló? - kérdezte ez.
Szebenics jelentkezett.
- Nos?
- Alássan jelentem, hogy a fegyvertárunkból hiányzik az a piros-zöld zászló, amit kapitány úr a
Pál utcaiaktól zsákmányolt.
A vezér összeráncolta a szemöldökét.
- A fegyverek közül nem hiányzik egy sem?
- Nem. Mint fegyvertáros, mikor idejöttem, megnéztem a romban a tomahawkokat és a
dárdákat.
Hogy mitől lesz egy regény vagy általában egy könyv elemzése nehéz?